Csipkebogyó lekvár 2011

 

Az az igazság, h nem ma akartam csinálni, de vki végig csattogott a leterített és letakart csipkebogyón, így kénytelen voltam nekiállni, nehogy még vmi baja essék. Nem nagyon füllött hozzá a fogam, de kész lett. Ha jól néztem, 6 óra alatt kb. Annyi szerencsém volt, h most nem kellett beáztatni, plusz puhára főzni, csak kicsit megmelengetni, és még kimaradt a második paszírozás is, hála az új - két évvel ezelőtti karácsonyi ajándék - "technológiának". 1 jó kosárnyit tudtunk szedni, ebből lett kb. 5 liter mennyiség. Most barna cukrot tettem bele. És abból lett sok-sok üvegecske. :)

Ahogy nézegettem a csipkebogyós posztokat, nem nagyon találtam azt meg, h én hogyan készítem.
Tehát, 1 éjszakára beáztatom annyi vízzel, h ellepje, majd másnap el kezdem főzni, nem öntöm le a levét. Mikor puha lett, akkor elő kerül a paradicsom paszírozó ill. a szőrszita.
Ennek hiányában kissé macerás a dolog, mert anno úgy csináltam, h egy nagyobb lyukú szűrő és utána egy kisebb. Biztos, ami biztos alapon, h a szőrök ne kerüljenek a lekvárba. Mikor ez kész, akkor édesítőt adok hozzá, kóstolással érdemes. Annyit tegyünk bele, amitől még megőrzi fanyar ízét. Azt hiszem idén (2011. vége) kipróbálom fruktózzal vagy esetleg xilittel... és idén (2020 november) ha még akad itthon dw 1:4 édesítővel is.
Ha nem akarjuk, h nagyon folyós legyen, akkor lehet beletenni - ha még kapunk - zselésítőt.
Egy kis szalicil v bármilyen tartósító a tetejére, majd száraz dunsztban hagyjuk kihűlni.