A hÍrhedt kökény likőr (2009)

 

Mostanában kapom vissza a jelzéseket - de csak azoktól akiknek jutott belőle - hogy nagyon finom.
Az ötlet egy születésnap alkalmával keletkezett. Már nem tudom pontosan, h hogyan terelődtünk erre a témára, de nagyon megtetszett a gondolat, és már talán azon a vasárnap elmentünk felfedezni a kökény bokrokat. Persze, csak akkor az igazi, ha már megcsípte a dér. Kissé nehézkes a leszedése, mert nagyon bök, de megéri a fáradtságot.
Akkor még csak a "recept" fele volt meg, mondván, mire letelik az 1 hónap érlelési idő, addigra meglesz a másik fele is.
Közben rákerestem a neten is, és ismerősöktől is kértem, hátha megvan nekik. Azt tudni kell, h ilyen kotyvasztásaim, mindig több receptből tevődnek össze, tehát egyformát sohasem tudok készíteni. Így van ez most is, sőt most fogalmam sincs a pontos leírásról. :) Pedig, ha időm engedi még készítenék egy adagot. Egyik faluból a másikba közlekedvén, figyelmem csak a kökénybokrokra orientálódott. :)
Szóval, 1,5 kg kökényhez kell tenni fél liter tiszta szeszt. Mivel ez nagyon drága vodkával helyettesítettem. Igen ám, de nekem 3,5 kg kökényt sikerült leszedni. Ezt szigorúan réz mozsárban kell kissé megtörni - hogy miért nem tudom, de ez nagyon fontos - majd jöhet rá az alkohol, 1,2 L vodkát locsoltam rá. Mint a diólikőrben ebbe is tettem vaníliarudat, talán fahéjat is, és esetleg szegfűszeget -de ez már nem biztos. Ezt elméletileg minden nap kevergetni kellene, és meleg helyen tárolni. Az igazat megvallva, volt, h napokig rá sem néztem - még is finom lett. Mikor kezdett nagyon gyanúsan összeállni a massza, úgy döntöttem, h még teszek hozzá egy kis alkoholt. A régi, jól bevált forrástól hozattam igazi, házi szilvapálinkát fél litert és még azt is ráborítottam. Innentől kezdve, már elég rendes illata is volt.
Lassan kezdett letelni az 1 hónap érlelés, de a recept második fele még sehol. Ekkor szintén egy másik receptből vettem elő a cukorszirup arányát. De előtte még átszűrtem, vagyis inkább kinyomkodtam. Nyomkodás közepette, ellenségeimre, irigyeimre gondoltam, h minél több anyag szűrödjön ki. Utólag megtudtam, h még megvan nagypapám régi szőlőprése, h azzal egyszerűbb lett volna, gyorsabb és még talán több anyag is kijött volna belőle. De így legalább teljesen kézimunka volt az egész. Szóval, az átszűrt, kinyomkodott léhez hozzáadtam a cukorszirupot (1,5kg-hoz 7dl víz és 25dkg cukor keveréke) és ezt még 1 hétig állni hagytam, majd átszűrtem és "palackoztam". Durván 4-4,5 L jött ki belőle.
Nagyon finom!!! Megéri vele szenvedni!!!

Csipkebogyó lekvár 2011

 

Az az igazság, h nem ma akartam csinálni, de vki végig csattogott a leterített és letakart csipkebogyón, így kénytelen voltam nekiállni, nehogy még vmi baja essék. Nem nagyon füllött hozzá a fogam, de kész lett. Ha jól néztem, 6 óra alatt kb. Annyi szerencsém volt, h most nem kellett beáztatni, plusz puhára főzni, csak kicsit megmelengetni, és még kimaradt a második paszírozás is, hála az új - két évvel ezelőtti karácsonyi ajándék - "technológiának". 1 jó kosárnyit tudtunk szedni, ebből lett kb. 5 liter mennyiség. Most barna cukrot tettem bele. És abból lett sok-sok üvegecske. :)

Ahogy nézegettem a csipkebogyós posztokat, nem nagyon találtam azt meg, h én hogyan készítem.
Tehát, 1 éjszakára beáztatom annyi vízzel, h ellepje, majd másnap el kezdem főzni, nem öntöm le a levét. Mikor puha lett, akkor elő kerül a paradicsom paszírozó ill. a szőrszita.
Ennek hiányában kissé macerás a dolog, mert anno úgy csináltam, h egy nagyobb lyukú szűrő és utána egy kisebb. Biztos, ami biztos alapon, h a szőrök ne kerüljenek a lekvárba. Mikor ez kész, akkor édesítőt adok hozzá, kóstolással érdemes. Annyit tegyünk bele, amitől még megőrzi fanyar ízét. Azt hiszem idén (2011. vége) kipróbálom fruktózzal vagy esetleg xilittel... és idén (2020 november) ha még akad itthon dw 1:4 édesítővel is.
Ha nem akarjuk, h nagyon folyós legyen, akkor lehet beletenni - ha még kapunk - zselésítőt.
Egy kis szalicil v bármilyen tartósító a tetejére, majd száraz dunsztban hagyjuk kihűlni.